A Táncsics Mihály Gimnázium története

            „ Kisbér város az ország legkisebb megyéjében, a Dunántúlon található település. Még nem is álmodott a városi rangról, amikor már kiemelkedő szerepe volt a térségben, és az van ma is. Központ, ahová piacra, vásárra, hivatalos ügyeket intézni, orvosi vizsgálatra, patikába és egyéb ügyekben jártak a környező falvak lakói.
„Kisbér a Kisalföld, a Bakony és a Móri-árok találkozásánál fekvő központi hely. Környéke viszont hosszú ideig apró elzárt falvak sokaságát jelentette, ahonnan közlekedési nehézségek miatt ritkán mozdultak ki az emberek. Nagybirtokok cselédsége, szegényparasztok lakták a falvakat. Gyermekeiket taníttatni legjobb ilyen irányú szándékuk mellett sem tudták. Kisbér volt a legközelebbi nagyobb település, s itt sem volt középiskola.” Nem volt 1951-ig. Ám ez az év a nagy fordulat éve volt Kisbéren. Jószándék, nagy akarat, sok utánjárás kellett ahhoz, hogy az első tanév megkezdődhessen a kisbéri középiskolában. A XX. Század első felében településünkön két felekezeti iskolában folyt alapfokú oktatás. Működött a katolikus elemi népiskola, valamint a református elemi népiskola. Néhány évig polgári iskolája is volt Kisbérnek. A háborús évek nagy kárt tettek a község oktatási intézményeiben. A háború befejeződése után országszerte megkezdődött a rend helyreállítása, a romok eltakarítása, az élet ugyanis ment tovább. Nem engedhették meg maguknak az emberek Kisbéren sem, hogy hosszasan keseregjenek a háború okozta sebek, csapások miatt. Tenni kellett, dolgozni, a békés emberi élet feltételeit megteremteni. Egy tanév kihagyása után (ez az 194/45-ös tanév volt) az 1945/46-os tanévben újra megindult a munka most már nem elemi iskolának, hanem általános iskolának nevezett alapfokú oktatási intézményben.
Két-három év múlva az Oktatási Minisztérium engedélyt adott a kisbéri gimnázium megszervezésére, mely szerint az 1951/52-es tanévben megindulhat a tanítás. Ám ahhoz, hogy egy középfokú oktatási intézmény, egy gimnázium működjön, nem elegendő az alapító engedély, meg kellett teremteni a tárgyi feltételeket is. A legnagyobb gondot az épület hiánya okozta. Ezért a gimnázium az első tanévet ideiglenesen társbérlőként az általános iskola két termében kezdte meg 1951-ben. Abban az épületben indult meg Kisbéren a középfokú oktatás, amelynek építése 1891-ben már befejezéséhez közeledett, ám akkor összesen négy tanteremmel rendelkezett. Később bővítették, majd 1930-ban emeletráépítéssel nyerte el az utcafronton mai arculatát.
A „Komárom és Esztergom Közig. egyesített Vármegyék múltja és jelene” című könyvben a következők olvashatók a kisbéri oktatásüggyel kapcsolatban: „A római katolikus elemi népiskola megalapítása az egyház megalapításával egy időben történt. A minden tekintetben modern, emeletes iskola 1930 őszén épült fel (emeletráépítéssel) az akkori vallás és közoktatásügyi miniszter gr. Klebelsberg Kuno hozzájárulásával és segítségével az ő iskolaépítési programja keretében. Az iskolában hét tanteremben folyik a tanítás, azonkívül egy nagy kultúrterem beépített színpaddal áll még rendelkezésre, amely 350 személy befogadására alkalmas…” Ha ma belépünk a Táncsics Mihály Gimnázium épületébe a főkapun, szemünk egy vörös márványból készült emléktáblán akad meg. Ezen a márványlapon, amely a főlépcső melletti falon van elhelyezve, a következő felirat olvasható:
Ebben az épületben kezdte meg működését az 1951/52-es tanévben a gimnázium. Az általános iskola felső tagozata 1948-ban már a ménesbirtoki kórház épületében kapott helyet. Később, a gimnázium fejlődésével az alsó tagozat is elköltözött. Az akkori iskolavezetés ígéretet kapott egy gimnáziumi oktatás céljaira épülő új iskolára. Ez azonban csak ígéret maradt, nem teljesült, megrekedt az első periódusban, azaz az új épületnek csak a tervei készültek el.
Az új gimnáziumban az első, azaz az 1951/52-es tanév három osztállyal indult. Két első osztályban és egy másodikban kezdték meg a környék tanulni vágyó fiataljai középiskolai tanulmányaikat Kisbéren. Az első évben összesen 67 diákja volt az iskolának.
Kisbér új középiskolája az ácsteszéri születésű Táncsics Mihály nevét vette fel: Állami Táncsics Mihály Általános Gimnázium. Névadónk szobra az iskola udvarán áll. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium ajándékozta nekünk. 1974-ben került sor a szobor ünnepélyes felavatására. Azóta is minden évben az iskola jeles ünnepein az emlékezés virágaival tiszteleg iskolánk diáksága a szobornál névadónk emléke előtt.
Az első érettségi vizsga 1954. június 11-én volt. Ebből a tényből az következik, (mivel a középiskola csak 1951-ben jött létre) ennek az osztálynak a tanulói a gimnázium első osztályát máshol végezték: Komáromban, Tatán, Esztergomban stb. Ez az osztály 27 fővel kezdte meg a második évet immár Kisbéren. Osztályfőnökük Pólya Dezső tanár úr volt, majd harmadik és negyedik osztályban Sági Ferenc állt az osztály élén. Ő vitte érettségire a gimnázium első osztályát. Az érettségire bocsátott tanulók létszáma 18 fő volt:
                          Alapi József                             Liebman Lajos
                          Balassa Ferenc Sándor            Marosi Pál Gábor
                          Csákvári Ödön János               Molnár Ferenc
                          Csonka Jenő                            Neumayer Ilona
                          Gere Zoltán                             Rémai Erzsébet
                          Ibolya Mária Valéria                Szabó József
                          Jánosik Gáspár                        Táncer János
                          Kisberk Olga                           Vasass Veronika Anna
                          Ladányi József                         Wunderlich Róza Mária
Egy évvel később, 1955-ben érettségizett az az osztály, amelynek tanulói középiskolai tanulmányaikat 1951-ben kezdték meg az új kisbéri gimnáziumban. Eredetileg az első évben két osztálynak indult, de a lemorzsolódás miatt második osztályban összevonásra került sor. Szigorú, következetes tanári munka folyt a fiatal középfokú intézményben. Gyakran megcsappant az osztálylétszám az érettségi évére. A követelményeket teljesíteni kellett. Közben telt az idő, folyamatosan nőtt a tanulói létszám, kinőtte a rendelkezésre álló termeket. Nem voltak szertári felszerelések, szemléltetőeszközök, nem volt könyvtára az iskolának sem tornaterme. De volt egy gimnáziuma Kisbérnek, amely működött, ahol beindult a tanítás, és voltak célok, megoldásra váró feladatok, sok-sok nehézség és gond, amelyekkel meg kellett birkózni az akkori tantestületnek. Pedagógusok és nem pedagógusok munkálkodtak azon, hogy középiskolánk fejlődjön, töltse be funkcióját, biztosítsa a környék fiataljainak a továbbtanulás lehetőségét. Nem lehet felsorolni mindazoknak a nevét, akiknek köszönhetően a gimnázium létrejött, gyarapodott és működik ma is. Az első igazgató Mészáros Zoltán volt, aki az iskola beindításának előkészületeiben vett részt. Ő valójában nem igazgatta az iskolát, hiszen az első tanév beindulása előtt a Megyei Oktatási Osztályra helyezték. Mészáros Zoltánnét, a feleségét bízták meg az iskola vezetésével. Ám a gimnázium első véglegesített igazgatója Pólya Dezső volt. Ő nyitotta meg az 1952/53-as tanévet. Kollégáinak feljegyzése szerint vezetésre termett, igényes igazgató volt. 1954-től Dr. Szerdahelyi István lett az intézmény igazgatója.
Az iskola első tantestületének, amelyet nevezhetnénk iskola-alapító tantestületnek is, tagjai voltak:
                          Pólya Dezső igazgató
                          Kaucsár Ágnes Dr. Nagy Zoltánné igazgatóhelyettes, földrajz szakos
                          Menner László kollégiumvezető, fizika és ábrázoló geometria szakos
                          Györök Mária, az orosz nyelv tanára
                          Horváth Margit magyar-latin szakos
                          Lux Aladárné Maller Judit matematika-fizika szakos
                          Sági Ferenc kémia-biológia szakos
                          Fakász Tibor magyar-történelem szakos tanár
Gyakran okozott problémát a tanárváltozás az iskolai munkában. Természetes, hogy az évszázados múlttal rendelkező, patinás intézmények jobb élet- és munkakörülményeket tudtak biztosítani tanáraiknak. Így a jobb és könnyebb élet reményében a gimnázium tanárai több esetben ezeket az iskolákat választották. Köztudott dolog, hogy eredményes munka abban az iskolában, folyhat, amelynek stabil tantestülete van. Ennek a gondnak a megoldása csak tizennégy év múlva, 1965-ben sikerült, amikor felépítették az úgynevezett pedagógusházat a gimnázium szomszédságában.
Az 1955/56-os valamint az 1956/57-es tanév váratlan és nagy változásokat hozott az iskola életében. Mint már említettem, majdnem teljesen kicserélődött a tantestület. A régiek, akik szinte az iskola megszületésétől kezdve jelen voltak, az „iskolaalapító” tanárok elmentek Kisbérről. Helyettük újak, friss diplomások érkeztek, akik aztán szerencsére tartósan itt is maradtak. Letelepedtek Kisbéren családostól, vagy itt alapítottak családot. Évtizedeken keresztül oktatták Kisbér és a környező falvak középiskolás diákjait. Földesi Antal, Körmendi Ferenc, Sárdi János, Szabó András, Szalai István, Zámbó József és Zámbó Józsefné és Tóth István, aki Szerdahelyi István után a gimnázium igazgatója lett 30 éven keresztül. Talán nem is létezik Kisbéren és környékén olyan család, akinek hozzátartozóját, családtagját ne tanították volna. Itt voltak pályakezdők, itt munkálkodtak pályájuk csúcsán is, és innen mentek nyugdíjba. Legendás hírű tanárai voltak a kisbéri gimnáziumnak.
Az 1956-os év történelmi eseményei Kisbért és annak középiskoláját is megérintették. Fakász Tibor tanár úr „Kisbéri emlékezők” című 1996-ban megjelent könyvében így ír erről: „1956 október 28-án reggel bementek az iskolába. Rendes tanítás nem volt… Előadtam (az igazgatónak), hogy szükségességét látom egy önkéntes forradalmi diákőrség felállításának, s engedélyezte. A negyedik osztályban a fiúk kitörő lelkesedéssel jelentkeztek a „diákőrségbe”. Feladatul kapták a különböző helyekről idekerült fegyverzet őrzését, a felelőtlen lövöldözések megakadályozását… .”
Az 1956/57-es tanévtől kezdve már nyolc osztály működött az iskolában, mai azt jelenti, hogy évfolyamonként két-két osztály. Humán és reál tagozatos oktatás folyt. 1961-től ugrásszerűen megnőtt a diákok létszáma, az első évfolyamon már három osztály működött. Két év múlva, 1963-ban négy osztály kezdte meg tanulmányait. Ennek a létszámnövekedésnek az oka a demográfiai robbanás, amely erre az időre tehető. Ez azt eredményezte, hogy a tanulói létszám megközelítette az ötszázat. Ennek következménye, hogy ismét tanterem szűkében volt az iskola. A probléma megoldása sürgős intézkedést kívánt. 1962-ben az iskola szárnyépületét, amely eredetileg földszintes volt , emeletráépítéssel bővítették. szülők, tanárok és diákok dolgoztak példás szorgalommal az építkezésen.
Tizenkét tanterem alakult ki ily módon, amely azonban csak ideig-óráig jelentett megoldást, ugyanis a tanulói létszám emelkedésével a gimnázium épülete ismét kicsinek bizonyult, igénybe kellett venni a kollégiumi tanulótermeket is. Az iskola főépületének fö9ldszintjén tanári szolgálati lakások voltak. Amikor sikerült innen kiköltözni a családoknak, akkor oldódott meg véglegesen a teremprobléma. Az iskola mai formájában 1966-69 között készült el.
Miközben az 1951-ben megszületett középiskolának meg kellett küzdenie a helyhiánnyal, tanárhiánnyal, az elemi szemléltető eszközök hiányával, aközben komoly oktató és nevelő munka folyt és folyik ma is Batthyány téri Táncsics Mihály Gimnázium falai között. Ez a középiskola a kezdetektől fogva kettős funkciót tölt be: felkészíti felsőfokú továbbtanulásra az arra alkalmas tanulókat, valamint általános műveltséget, érettségi bizonyítványt adva lehetővé teszi tanítványainak az érettségihez kötött munkakörök betöltését. Ennek a kettős feladatnak jó megoldása lelkiismeretes munkát igényel. Hosszú idő óta felvállalja a gimnázium, hogy a környező falvakból jött gyengébb képességű tanulókat is felkészítse az érettségire. Se szeri se száma azoknak, akik Kisbéren vagy a közeli településeken, hivatalokban, egészségügyi intézményekben, postán, polgármesteri hivatalokban dolgoznak, kiváló értői munkájuknak, sikeresnek mondhatják pályájukat. A gimnáziumban begyűjtött ismeretek alapozták meg számukra az elhelyezkedés lehetőségét. A kisbéri középiskola hosszú ideig Táncsics Mihály Gimnázium volt, ma is gyakran így emlegetik, pedig 1989-től Táncsics Mihály Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola lett a neve. Az 1989/90-es tanévben nálunk is megindult a szakközépiskolai oktatás. Közgazdasági szakközépiskolai osztály indítását határozta el a tantestület. Ez az elhatározás találkozott a fenntartó szándékával, és így nem volt akadálya a szakközépiskolai osztály beindításának. Mint már említette, a tanulói létszám a 60-as években soha nem látott magasra emelkedett (500 fő), a 70-es években 300-330 között stagnált, a 80-as években pedig rohamosan csökkent. A 80-as, 90-es években minden középiskola kereste az utat, bővítette lehetőségeit annak érdekében, hogy megtarthassa tanítványait, és minél változatosabb lehetőségeket kínálhasson a pályaválasztó általános iskolásoknak. Már régen megszűntek a beiskolázási körzetek, mindenki abba a középiskolába adja be jelentkezését, ahova gondolja. Divatja van, hogy nem Kisbér középiskolájában szerez érettségit a helyi és környékbeli fiatalok egy része, hanem Győrben, Pápán, Tatában stb. Keresik a patinás nagy hírnévvel rendelkező iskolákat.
Iskolánk, tehát miután közgazdasági szakközépiskolai osztály indításáról döntött, az 1989/90-es tanévben beindított egy első osztályt igazgatás-ügyviteli ágazaton. Akkor bebizonyosodott, hogy szerencsés döntés volt a közgazdasági osztály beindítása. Az igazgatási- ügyviteli ágazaton tanulók a közgazdasági szaktárgyak mellett gépírást és gyorsírást is tanultak, sőt érettségiztek is belőle. A gépírástanításnak ekkor már nagy múltja volt az iskolában, hiszen gimnazisták is választhatták és választották is korábban gyakorlati fakultácós tantárgynak. A gépírótermek villanyírógépekkel tehát rendelkezésre álltak, nem volt szükség új beruházásra. Csakhogy teltek az évek, és váltani kellett. A következő a számviteli-gazdálkodási ágazat volt. Az intézmény folyamatosan tájékozódott az igényekről, és igazodott is hozzájuk. Így a számviteli-gazdálkodási ágazat mellett beindítottunk egy számítástechnikai-programozó csoportot, amit a menedzserasszisztens képzés követett. A változó piaci igényeknek folyamatosan meg kell felelni, így az elmúlt években indított szakközépiskolai osztályok kimenő rendszerben megszűntek. A 2008/2009-es tanévtől iskolánkban már csak az informatikai szakmacsoportban történt képzés, így a nevéből is kikerült a „közgazdasági” kifejezés. A megújulásra folyamatosan szüksége van az iskolának, így újabb és újabb utakat keresünk a diákok helyben tartására. Ennek reményében hirdetjük 2010/2011-es tanévtől a belügyi-rendészeti pályákra előkészítő képzést. 2009. július 1-től ismét jelentős változás történt iskolánk életében. A város oktatási intézményeit összevonták közös igazgatás alá, így született meg Kisbér Város Többcélú Közös Igazgatású Közoktatási Intézménye, amelynek a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola az egyik tagintézménye lett.

A szakképzések szinte bármelyik válfaja számítógépek nélkül elképzelhetetlen. Jól felszerelt számítógéptermeink vannak az iskola épületében. Valamennyi számítógépünk hálózatba kötött és internet elérési lehetőséggel rendelkezik. Minden teremben modern, az oktatást segítő eszközök állnak a pedagógusok rendelkezésére (projektor, számítógép, interaktív tábla).

A középiskolai oktatás sajátos területe a felnőttoktatás. Soha nem volt annyira fontos, mint napjainkban. A XX. század végi és a XXI. század eleji embernek a helyzete tudás nélkül reménytelen. Ma olyan világot élünk, amelyben mindenkinek nyitottnak kell lennie, hiszen a naponta megváltozott kívánalmaknak meg kell felelni. Tehát tovább kell tanulni, érettségit kell szerezni, ugyanis a munkanélküliség az iskolázatlan réteget fenyegeti legjobban.
A folyamatos felnőttoktatás megvalósítását többszöri sikertelen próbálkozás előzte meg. Az iskola már fennállásának első éveiben is próbálkozott a felnőttoktatás bevezetésével. Az 1954/55-ös tanévben szervezett első osztály a hallgatók lemorzsolódása miatt szűnt meg. Hasonló kudarccal végződött a következő tanév is. Az 1960-/61-es tanévben indult meg igazából a levelező tagozatos oktatás. Az 1963/64-es tanév kezdetén már négy évfolyam működött, és év végén 129 hallható tett sikeres vizsgát. Ugyancsak ebben az évben tettek először sikeres érettségi vizsgát a felnőttoktatásban résztvevő tanulók. A levelező tagozat történetének első éveiben az idősebb nemzedékhez tartozó dolgozók ültek be az iskolapadokba. Az 1964/65-ös tanévből kb. 50 %-kal csökkent a levelező tagozatos tanulók életkora. Megfiatalodott a társaság, egyre kevesebb negyvenéves szánta rá magát a tanulásra. Az 1969/70-es tanév pozitív fordulatot hozott, ismét megnőtt az érdeklődés a levelező tagozat iránt. Felváltotta a gimnáziumot a szakmunkások szakközépiskolája, amely a tatabányai Dolgozók Gimnáziumának kihelyezett tagozata volt. Ez a felnőttképzési forma a 2001 szeptemberétől ez az iskolatípus megszűnt, helyette esti tagozatos gimnáziumi képzés indult, ahol idegen nyelvet is kell tanulni. Miután a tankötelezettség korhatárát 18 évre emelték, s számos iskolában lehetőség van szakképzés után 2 év alatt nappali tagozaton érettségit szerezni, így egyre csökkent a felnőttképzés iránti igény. Az utolsó – e formában képzett osztály – 2007-ben érettségizett iskolánkban. Azóta a felnőttoktatás – a jelentkezők kis létszáma miatt – szünetel.

            „ Iskolánk 2001-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, s hamarosan újabb 10 évvel növekszik „életkora”. Nagy utat tett meg az iskola, sokat fejlődött, változott ezen idő alatt. Az elmúlt fél évszázad sok lehetőséget adott a Táncsics Mihály Gimnáziumnak, amely idő alatt felnevelkedett több generáció. A régi falak között sok tudást adtak át a tanárok, erkölcsi, emberi értékeket tettek közkinccsé és sok ismeretet sajátítottak el a tanulók. Iskolánk továbbra is szeretné megőrizni azokat az értékeket, amelyek nevéhez kötődnek Nap mint nap arra törekszünk, hogy a hozzánk járó diákoknak a lehető legtöbbet adjuk. Ehhez igyekszünk jó feltételeket teremteni, folyamatosan újítjuk fel az iskola épületét, cseréljük a számítógépeket, fejlesztjük a képzési kínálatot, képezzük önmagunkat.